Robbanás. Talán ez lenne a legjobb szó az áprilisi erdőre, ha ugyanakkor nem lenne végtelenül szelíd és barátságos ez a hónap – minden kiszámíthatatlansága ellenére. Amiből a március még csak ízelítőt adott, az április folyamán egyre csak fokozódik. Az élővilág ilyenkor szinte már zavarba ejtően sokféle: harminc nap alatt annyit változik az erdő, hogy rá sem lehet ismerni. Csupán kis ízelítőt tudunk adni, hogy mi mindenre érdemes ilyenkor odafigyelni.

Az erdő fokozatosan besűrűsödik. A fák, cserjék levelei elkezdenek kibomlani, az avarból újabb és újabb virágok bújnak elő, az erdő alját borító szelíd zöld szőnyeg sűrű gyeppé áll össze. A tág téli terek helyett az erdő kis rejtett zugok labirintusává válik, ahol minden ponton mozog és valami. 

Pezseg és hangoskodik a sok élőlény. A semmiből színes lepkék, méhek, pókok, békák, és megnevezhetetlen apró kis mütyürök töltenek ki minden teret. No meg a madárdal.

Az áprilisi erdőnél kézzelfoghatóbban semmi sem bizonyítja, mit veszítünk el azáltal, hogy rövidlátó módon, saját vélt érdekünket szem előtt tartva pusztítjuk a természetet, és saját magunkat. Az erdő talán segíthet a felépülésben.

Milyen erdőlakókkal találkozhatunk áprilisban?

Végső búcsút inthetünk a téli madárvendégeknek, és szinte minden itt költő faj megérkezik a vonulásból. A fekete rigók első fészekalja már ki is repül, mire a hónap második felében felhangzik a kakukk és a fülemüleszó az amúgy is madárdaltól hangos erdőben. Különös várakozással tekintünk minden áprilisban az erdőnkben fészkelő fekete gólya párra, amely fokozottan védett fajként a madárvilágunk egyik legnagyobb kincse.

A vadvirágok sokaságával be sem lehet telni ilyenkor: mielőtt a fák kibomló levelei árnyékba borítanák a talajt, nagyon sok lágyszárú használja ki az áprilisi fényben gazdag periódust, hogy leveleket hajtson és virágba boruljon. A Sóstói-erdő tavaszi vadvirágai között több ritka, védett faj is van, de ne becsüljük alá a közönséges, olykor gyomnak tekintett fajok virágpompáját sem! Különösen, mivel ezek nagyon fontos táplálékforrásai a rovarvilágnak, amiből a kiránduló talán leginkább a színpompás lepkék sokaságát élvezi. 

A beporzó rovarokra számítanak az erdő ekkor nyíló vadgyümölcsfái és cserjéi is. A sor a kökénnyel már többnyire márciusban megnyílik, de leglátványosabb talán az, amikor a madárcseresznye (házi cseresznyénk természetes őse) fehér virágfelhői megjelennek a lombkoronában. Számos erdei fásszárú áprilisban még epp csak készül a virágzásra, a fehér nyár a hónap végére már elkezdi szórni szöszös magjait az érett termésekből.

Az április a békák és gőték nyüzsgésének az ideje az erdőben: a szaporodási időszak javának közepén járunk. Vagy ez már csak emlék? Mióta (kb. 2012 után) a klímaváltozásnak köszönhetően rendszeressé váltak az aszályos tavaszelők, rettenetesen megritkult az erdő kétéltűállománya. A téli nyugalomból felébredt siklókkal, fürge gyíkokkal viszont még ilyenkor is jó eséllyel találkozhatunk, és a nászidőszaktól megkergült mezei nyulakhoz is lehet szerencsénk.

A gombák még lassan indulnak be ekkor, az április – a Sóstói-erdőben nem túl gyakori – kucsma- és papsapkagombák fő szezonja, ha van elég kiadós csapadék. Ha enyhe az idő, akkor a más fajok is előjönnek, így az országszerte ritka, de erdőnkben gyakran fellelhető erestönkű laskagombának is örvendhetünk.

Reméljük, sikerült kedvet csinálnunk az áprilisi erdei sétákhoz!

(A védett, fokozottan védett fajokat piros kerettel, az inváziósakat lilával jelöljük.)