Erdei varázslófű


Erdei varázslófű érlelődő termései - Szigetvári Csaba felvétele

 

Erdei varázslófű (Circaea lutetiana)

Erdőnk természeti örökségének fontos tagja ez a nem kifejezetten feltűnő, de nagyon jellegzetes faj. Az árnyas, üde, tápanyagban gazdag talajú őshonos fafajú erdők jellemző vadvirága, így nem csoda, hogy az Alföldön meglehetősen ritka. Környékünkön a Tisza árterének tölgyes vagy hazai nyaras erdeiben és a Szatmár-Beregi sík keményfaligeteiben meglehetősen elterjedt, a Nyírségben már ritkább. A Sóstói-erdőben többfelé, de mindenhol kis számban fordul elő az idős üde tölgyesekben.

A varázslófű mágikus hatásairól lényegében semmit sem találni sem szakirodalomban, sem az internet ezoterikus bugyraiban, jóllehet több nyelvben is a varázslattal kapcsolatos neve van (a latin név „Circaea” tagja pedig egyenesen az Odüsszeiából ismert Kirké varázslónőre utal). Különösebb gyógyhatást sem tulajdonítanak neki.

Az évelő erdei varázslófű fehér virágai nyáron és olykor még szeptemberben nyílnak. A fürtbe rendeződött virágokból elnyílás után apró horgas szőrökkel ellátott kis termések fejlődnek. A szőrök szerepe, hogy állati szőrbe (vagy emberi ruházatba) ragadva segítik a magok terjedését.