Köd, szürkeség, sár és rövidülő nappalok. Legtöbben így látjuk novembert. Nehéz lenne cáfolni, viszont ha kicsit bátorkodunk belépni a párafüggönybe, csodák várnak ránk a Sóstói-erdőben.

November folyamán színesből fekete-fehérbe vált az erdő összképe. A zegzugos tér újra átláthatóvá és átjárhatóvá válik. Az élet szinte teljesen megszűnik körülöttünk, nincs más, csak varjúkárogás.

Ugyan már, ne higgyünk ennek a felületes látszatnak!

A talpunk alatt igazán nyüzsög az élet: A friss avar eltakar, fűt, és táplál sok apró lényt, akik az újrafeldolgozáson dolgoznak. De a fejünk fölött is élénkebb lesz a mozgás: az állandó lakosok mellé téli vendégmadarak érkeznek. És egy-egy virág is nyílik még, hogy táplálják az utolsó rovarokat.

Milyen erdőlakókkal találkozhatunk novemberben?

A legtarkább társaság ilyenkor a madaraké: északról és a hegyvidékekről ilyenkorra már nagy számban lehúzódnak hozzánk a színes vendégek, a legapróbb süvöltőtől a pufók süvöltőn át a csapatokban csacsogó fenyőrigókig. Látványos bandákba verődve járnak táplálékot keresve ekkortájt az egész évben erdőnkben lakó cinegék, őszapók, pintyfélék is. Találnak is még bőven, hiszen az elszáradt növényzet apró magjai, a cserjék színes termései még bőségesen terített asztalként várják őket. A gombák titkos élete is javában folyik még. Sőt, némelyiküket az első fagyok csalogatják csak elő nagyobb tömegben: ilyenkor indul be igazán a téli fülőke és a kései laska szezonja.

Reméljük sikerült kedvet csinálnunk a novemberi erdei sétákhoz!

(A védett, fokozottan védett fajokat piros kerettel, az inváziósakat lilával jelöljük.)