Open menu

Gyűrűs tuskógomba (Armillaria mellea)


Gyűrűs tuskógomba - Nagy Tibor felvétele

 

Szeptembertől novemberig az erdő egyik leggyakoribb, könnyen felismerhető, ízletes gombája a gyűrűs tuskógomba. Elsősorban az elhalt törzsek, tuskók lebontásában játszik fontos szerepet, de veszélyt jelenthet az élő, főként az idős, beteg fákra is.

A gyűrűs tuskógomba az őszi hónapokban jellemzően nagy csoportokban jelenik meg a fatörzsek tövén, tönkökön, tuskókon (esetleg azok hűlt helyén - a föld alatti holt faanyagon). Élő fát rendszerint akkor fertőz, ha az amúgy is beteg, legyengült. Nem csupán erdőben találkozhatunk vele: fasorokban (akár városban is), sőt: a kerti gyümölcsfák tönkjén is megjelenhetnek jellegzetes telepei.

Viszonylag könnyű felismerni: a 2-10 cm átmérőjű, kezdetben domború, majd ellaposodó kalap barnássárga (egyesek szerint "mézszínű"), közepe felé sötétebb, és néha halvány színgyűrűk is megjelennek rajta. Egyik legfeltűnőbb jellegzetessége, hogy a kalap felszíne olyan, mintha darával vagy zsemlemorzsával finoman beszórták volna.

A tönkhöz nőtt lemezek kezdetben fehérek, majd a gomba idősödésével gyorsan vörösödnek-barnulnak, olykor hússzínű foltok is megjelennek rajtuk. A kalapok megnyúlt, hengeres tönkön ülnek, amelyet felül szép fejlett sárgásfehér gallér ékesít.

A gyűrűs tuskógomba népszerűségét főként annak köszönheti, hogy könnyen, nagy mennyiségben gyűjthető, és íze is kiváló. Mérgező fajokkal szinte lehetetlen összetéveszteni. Egyike piacon is hivatalosan árusítható gombáinknak. Ugyanakkor vigyázni kell arra, hogy fogyasztásra csak a fiatalabb gombák alkalmasak (a kalap és a tönk felső 1-2 centis része); de ami a legfontosabb: alapos, 20-25 perces főzés nélkül a gyűrűs tuskógomba mérgező! Ezért például rántott gombának (vagy egyéb, rövid idejű hőkezelést igénylő fogásnak) nem alkalmas (vagy csak előfőzés után).

Mint a Sóstói-erdőben is gyakori gomba, előfordulhat, hogy egy kirándulás során kedvet kapunk a leszedéséhez és megkóstolásához. Tartsuk azonban szem előtt ekkor is a mértékletességet (külön engedély nélkül csak állami erdőkben gyűjthetünk gombát, maximum 2 kg-ot személyenként), és „zsákmányunkat” mutassuk meg gomba-szakellenőrnek.

Figyelem: honlapunk gombaleírásai és fotói önmagukban nem alkalmasak a fajszintű azonosításhoz. Ha fogyasztásra szánt gombát szedünk, azt mindenképpen ellenőriztessük gombaszakellenőrrel!