A fagyöngy fajokra ritkán gondolunk úgy, mint cserjék. Pedig többé-kevésbé azok, csupán a fák tetején élnek. Mindkét hazai fajunk előfordul a Sóstói-erdőben, de igazából a sárgafagyöngy (Loranthus europaeus) – más néven fakín – a jellemző. Nevéhez híven sárga bogyókat (tudományos megközelítésben: álbogyókat) terem, s fontos jellemzője, hogy lombhullató.

Gömb alakú, 40-150 cm-es bokrai a kocsányos tölgy kiritkult állományainak koronájában nőnek. Terméseit elsősorban a rigók terjesztik, amelyek a ragacsos álbogyótermést fogyasztják, és a csőrüket megtisztítandó, a nyálkától a fakéregre kenik a búzaszemnyi magokat (vagy éppen ürülékükkel juttatják oda). A fényben csírázó mag gyökerei áttörik a kérget, és behatolnak a fa szállítószöveteibe. Mint félélősködő növény, vizet és ásványi anyagokat vesz fel a gazdaszervezetből, viszont szerves anyagait fotoszintézis révén maga állítja elő. Viszonylag hosszú életű, ezért komoly megterhelést jelenthet a tölgy számára. A megtámadott ág gyakran megdagad, rendszerint visszamarad fejlődésében, és könnyen le is törik. Tekinthetünk rá kártevőként is, de sajátos ökológiai szerepét árnyaltabban is értékelhetjük. A gyengébb fák pusztulását gyorsítja, szerepet játszik az idősödő állományok megnyílásában, ezáltal elősegíti az újulat előretörését. Emellett apró sárga virágai számos rovar számára nyújtanak táplálékot, terméseit pedig több madárfaj is fogyasztja. Sárga termései egész télen át a tölgyerdő díszei.

A fehér fagyöngy (Viscum album) a Sóstói-erdő ritkább faja, főként tájidegen fákon élősködik, de nem különösebben válogat. 30-100 cm átmérőjű gömb alakú bokrai örökzöldek, ezért téli időszakban könnyen kiszúrhatók. Álbogyói fehér színűek, szintén a madarak terjesztik. Megtelepedése a fán, és félélősködő életmódja hasonló a sárga fagyöngyéhez. Amennyiben megtelepszik, a kéreg alatt futó gyökereken levő rügyekből új hajtásai is fejlődhetnek (úgynevezett vegetatív szaporodás, egyfajta sarjadzás). A megtámadott ágakon gyakran duzzanatok képződnek, s a fagyöngy nedvességelszívó hatása miatt pusztulásnak indulhatnak az ágak. Ökológiai szerepe hasonló a másik fajéhoz, emellett emberi felhasználása is sokrétűbb. Terméseiből a szív- és érrendszerre ható anyagot vonnak ki (házi alkalmazása erős hatása miatt nem ajánlatos), emellett ágvégeiből, leveleiből készítenek hideg vizes áztatással vérzéscsillapító, szív- és keringési panaszokra, magas vérnyomásra ajánlott – szintén csak nagy körültekintéssel fogyasztható – teát. Örökzöld ágait díszítőelemként használják, s az ajtó fölé akasztott fagyöngy alatt elcsattanó csók varázslatos hatása nálunk is ismert. Ez egyébként csupán egy apró darabkája a különleges növényhez kapcsolódó (főként a germán és kelta népek hitvilágban erős) mágiának.