A Föld szárazföldjein, így hazánkban is az erdők játsszák a legfontosabb szerepet környezetünk élhetővé tételében. Az erdők (nem a mesterséges faültetvények!) biztosítják a tiszta levegőt, az egészséges talajt, a szennyezésmentes ivóvizet, az élelemtermeléshez szükséges klímát; az erdő véd meg az árvizektől és párologtatja el a fölösleges talajvizet. S nem utolsósorban: az erdő minden más ökoszisztémánál több élőlénynek ad otthont, s minden más természeti elemnél nagyobb szerepet játszik mindennapi kikapcsolódásunkban, testi-lelki egészségünk fenntartásában.

Ugyan örvendetes, hogy hazánknak immár 20%-át erdő borítja, de azt is tudni kell, hogy ennek mintegy fele tájidegen fafajokból álló ültetvény. Még rosszabb az arány, ha az Alföldre összpontosítunk. Az ebben a tájegységben őshonos kocsányos tölgyesek hazai erdőállományainknak mindössze 1,6%-át teszik ki (1). S ha a Sóstói-erdőre jellemző homoki tölgyeseket vizsgáljuk, akkor arra a szomorú következtetésre jutunk, hogy ezekből mindössze 9,5 ezer hektár létezik, ami az ország területének mindössze 0,1 %-a (1). Végül azt is tudni kell, hogy a közelmúlt kutatásai alapján az erdőknek ez a válfaja hazánk leginkább veszélyeztetett természetes élőhelytípusa: „A homoki erdők veszélyeztetettsége az összes hazai lomberdő között a legnagyobb. Valójában mára nem egyszerűen veszélyeztetettségről, ennél többről: rohamos pusztulásról, regenerációs képességük drasztikus csökkenéséről beszélhetünk.” (2).

Pedig jelenlegi ismereteink szerint az ember térhódítása előtt a Nyírség területének csaknem egészét ilyen tölgyesek borították (3). Honfoglaló őseinket gyakorlatilag egy hatalmas „Sóstói-erdő” vette körül, melyet mélyebb fekvésű lápos foltok, tavak, időszakos vízfolyások, valamint buckaháti ligetes tisztások tarkítottak. Azóta mindez eltűnt: a Nyírségnek Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe eső részén csupán három jelentősebb (és néhány kisebb) kocsányos tölgyes erdőfolt maradt fenn: a több mint fél évszázada természetvédelmi oltalom alatt álló bátorligeti Fényi-erdő és a baktalórántházi Baktai-erdő, valamint a védelem hiányában folyamatosan zsugorodó, szétaprózódó, de még mindig nagyon értékes és egyedi nyíregyházi Sóstói-erdő. (A Nyírség többi nagy tölgyes erdeje: Gúth, Debrecen, Hajdúböszörmény stb. Hajdú-Bihar megyében található, jelentős részük szintén védett).

Megyénkben szinte minden más nyírségi erdőtömb szegényes élővilágú, gazdasági rendeltetésű ültetvény, melyeket főként tájidegen fafajok (akác, hibrid nyarak) uralnak.

A Sóstói-erdőre emiatt úgy kell vigyáznunk, mint a szemünk fényére. Nem engedhetjük meg, hogy egyéni haszonszerzés, vagy rövidlátó fejlesztési célok miatt területe tovább csökkenjen, élővilága tovább szegényedjen.

Amikor az erdőben sétálunk, sportolunk, kirándulunk, szalonnát sütünk, mindig gondoljunk erre. És jusson eszünkbe olykor az is: Mit tehetnék én a Sóstói-erdőért?

Adataink nem légből kapottak:

(1) Kottek P. (szerk). (2008): Magyarország erdőállományai 2006. - Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központi Erdészeti Igazgatósága, Budapest.

(2) Bölöni J., Molnár Zs., Kun A., Biró M. (szerk.). (2007): Általános Nemzeti Élőhely-Osztályozási Rendszer. Á-NÉR 2007.

(3) Járainé-Komlódi M. (2000): A Kárpát-medence növényzetének kialakulása. – Tilia 9: 5-59.