A Sóstói-erdő állatvilágával kapcsolatban honlapunk anyaga még nem teljesen kidolgozott. Ez egyúttal tekinthető felkérésnek is: kérjük mindazokat, akik megfigyelésekkel, fotókkal, egyes témák kidolgozásával tudnának segíteni, jelentkezzenek!

Az emlősök tekintetében a régi leírások igen gazdag élővilágról szólnak, bár érdekes módon ekkor az őz még ritkaságnak számított. A XIX. században még farkas is gyakran előfordult, sőt vadmacskát is szinte minden évben láttak. Mára mindkettő hazánk legritkább védett emlősei közé tartozik. A vaddisznó téli időszakban látogatta az erdőt, amennyiben át tudott kelni a befagyott Tiszán. A menyét, nyest, görény, ma már ritkák, a mókus előfordulása pedig napjainkra bizonytalanná vált. Ellenben az őz, mezei nyúl, sün, róka, és a nagy várairól megismerhető borz jellemző lakói az erdőnek. A mókusfélékkel rokon védett mogyorós pele is valószínűleg igen ritka, nem szokott szem elé kerülni. Nagy szerencsénkre a 2010 május 1-én rendezett fészekodú-ellenőrzés alkalmával találkoztunk egy példánnyal:

A kisemlősök közül kiemelendő az erdő gazdag denevérfaunája. Az idős tölgyesek odvas fái ideális búvóhelyet szolgáltatnak több faj számára. Kimutatták itt a korai denevért, közönséges törpedenevért, vízi denevért, szőröskarú denevért, fehértorkú denevért, törpe denevért, valamint a ritkaságnak számító szoprán törpedenevért (hazai denevérfajaink mind védettek!). Sajnos az erdő területének csökkenése, utakkal, vasúttal történő feldarabolása, a környék lakóövezetté válása, az ezzel járó fény- és hangszennyezés, a gázolások mind az emlősök visszaszorulását okozzák.

Nyest	Keleti sün	Hosszúfülű-denevér
	Inántsy Pap Sándor fotói

A madárvilág még mindig gazdagnak mondható. A régi leírásokban szereplő fajok közül szinte csak az azóta kiszáradt mocsarak fajai (pl. szürke gém), valamint a regionálisan is megritkult vagy kipusztult madarak (pl. a szalakóta) hiányoznak.

Különösen jellegzetes fajai a Sóstói-erdőnek a harkályfélék. Szinte csoda, hogy még mindig mindennapos erdőlakó a fekete harkály, és megjelennek olyan ritkaságok is, mint a szürke küllő és a nyaktekercs. A kis, nagy, és közép fakopáncs, a zöld küllő „közönségesebb” fajok. A hasonló életmódú madarak közül még a csuszkával és a rövidkarmú fakusszal találkozhatunk.

Kis fakopáncs	Közép fakopáncs	Nagy fakopáncs	Zöld küllő	Nyaktekercs
		Inántsy Pap Sándor felvételei

Az énekesmadarak közül fészkelőként és átvonulóként seregnyi faj előfordul a Sóstói-erdőben. A széncinege, a kék cinege, a barátcinege, a zöldike, a tengelic, a csicsörke, az erdei pinty, a meggyvágó, a tövisszúró gébics, a fülemüle, a vörösbegy, a csilp-csalp füzike, a sisegő füzike, citromsármány, erdei pityer, őszapó, szürke légykapó, a kerti geze, a barátposzáta, kerti poszáta, kis poszáta és karvalyposzáta, házi és mezei veréb jellemző fészkelő fajok. Rigóink közül a fekete, az énekes, és a léprigó figyelhető meg, illetve a csupán névrokon sárgarigó.

Az erdőben él ezen kívül lappantyú, kakukk, búbos banka, vadgerle és örvös galamb, szajkó, ragadozóink közül pedig karvaly, héja, egerészölyv, illetve kuvik, erdei fülesbagoly, macskabagoly fordul elő.

Egerészölyv	Erdei fülesbagoly	Kuvik	Macskabagoly	Karvaly
		Inántsy Pap Sándor felvételei

A téli vendégek közül a hatalmas tömegben itt éjszakázó vetési varjú (és a hozzá társuló csóka) a legismertebb. Fészkelőhelyük tőlünk keletre-északkeletre (Ukrajna, Oroszország, Fehéroroszország, Baltikum, Skandinávia) van. A zord időszakot a mi kissé kellemesebb, több táplálékot nyújtó klímánkon fészkelik át. Napközben a varjak többsége elhagyja az erdőt, s a réteken, szántóföldeken keres magának táplálékot, amely lehet növényi mag éppúgy, mint valamiféle rovar. Kevéssé ismert, de igen szép és jellegzetes téli madárvendég a süvöltő, a csíz, a csonttollú, a nagy őrgébics, a sárgafejű királyka, a fenyőrigó.

Csíz	Csonttollú	Fenyőrigó	Süvöltő	Nagy őrgébics
	Inántsy Pap Sándor felvételei		Szigetvári Csaba felvétele

A fészkelő és itt telelő madarak érdekében fontos, hogy mindig legyenek megfelelő nagyságú, kevésbé zavart és bolygatott, idős fákat is tartalmazó szintezett erdőállományok, gazdag cserjeszinttel. Mesterséges odúkihelyezéssel ugyan időlegesen segíthetünk, de tartósan csak az erdő megfelelő védelme jelenthet megoldást.

Hüllők és kétéltűek közül valódi erdei fajok mellett azok is előfordulnak melyek inkább az erdőt átszelő, vagy a vele szomszédos csatornákhoz kötődnek. Utóbbiak közé tartozik a mocsári teknős, a vízisikló, kockás sikló, tarajos és pettyes gőte, vöröshasú unka, kis tavi béka, tavi béka, kecskebéka és mocsári béka. Kevésbé vízhez kötött az erdei béka, zöld levelibéka, barna és zöld varangy.

Levelibéka	Barna varangy	Kecskebéka
	Inántsy Pap Sándor felvételei

A sajnos egyre ritkábban látható erdei sikló nevéhez híven valódi erdei (fán lakó) faj, míg a fürge gyík a kissé nyitottabb helyeket kedveli. A vízisiklóval az erdő belsejében, a vizes élőhelyektől, csatornáktól távol is lehet találkozni.

Erdei sikló	Vízisikló
Inántsy Pap Sándor felvétele	Szigetvári Csaba felvétele

Hazánk összes hüllő- és kétéltűfaja védett. A Sóstói-erdőben a még meglevő (akár mesterséges) vizes élőhelyek jobb állapotban tartásával, és az erdő egységének megőrzésével segíthetünk rajtuk.

A gerinctelen állatvilágról sajnos nem sok adattal szolgálhatunk. Az idős tölgyesek jellemző fajai közül a védett nagy hőscincér még kifejezetten gyakori, de a nagy szarvasbogárról - Európa legtermetesebb bogaráról - az utóbbi évekből nincsenek megbízható adataink. Szintén az erdő védett fajai közé tartozik az orrszarvúbogár, a kis szarvasbogár, a pompás virágbogár, a futóbogarak közül pedig a kék futrinka, a rezes futrinka, selymes futrinka és az aranyos bábrabló.

Fájóan hiányoznak a lepkékről, szitakötőkről, csigákról, és egyéb gerinctelen csoportokról szóló adatok.

Különösen várjuk tehát mindenkitől az állatvilággal kapcsolatos megbízható adatokat, megfigyeléseket, fotókat!

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.