2010-ben kísérleti, "lékes" erdőfelújítások indultak a Sóstói-erdőben. A Nyírerdő Zrt. által kezelt egyes erdőrészletek kisebb foltjaiban azt vizsgálják, vajon lehetséges-e nagy vágásterületek nélkül megújítani a tölgyeseket.

A módszer lényege, hogy a közelmúltban mérsékelt viharkárt szenvedett területeken, ahol kisebb csoportban, vagy egyenként idős fák dőltek ki, az azok helyén kialakult néhány szobányi méretű "lékekben" próbálják makkvetéssel elősegíteni a tölgyerdő megújulását - megújítását.

A cél az, hogy a jövőben úgy lehessen biztosítani az erdő folyamatos fennmaradását és megújulását, hogy ne legyen szükség vágásterületekre. Sajnos ez nem egyszerű feladat.

A tölgyesek ilyen típusú lékes felújítása tulajdonképpen az erdő természetes megújulásán alapul, némi rásegítéssel. Hasonlít a szálalásos erdőgazdálkodáshoz, annyi különbséggel, hogy itt a természetes újulat helyett (vagy mellett) makkvetéssel segítik elő az erdőalkotó tölgyek felnövekedését. Ez a felújítási mód a jelenlegi technológiai lehetőségek mellett költségesebb, mint a konvencionális vágásos eljárás, ráadásul gazdasági szempontból az is kedvezőtlen, hogy gyakorlatilag hozam nélküli területek felújításáról van szó.

Nyilvánvaló viszont, hogy a lékes, a folyamatos erdőborítást csak kissé megbontó felújítás jobban megfelel a parkerdő és a természetszerű erdő iránt támasztott jogos igényeknek.

Fölmerülhet a kérdés, hogy miért van szükség a makkvetésre, erre a mesterséges rásegítésre? Miért nem bízzuk a természetre az erdő felnövekedését ezekben a lékekben?

A fő ok az, hogy már nem kedvezőek az adottságok a természetes felújuláshoz. A tapasztalat a Sóstói-erdőben az, hogy a természetes úton (fakidőléssel) keletkező lékek nagy részében a fiatal tölgyek és egyéb természetes fafajok helyett többnyire csak cserjék (bodza, galagonya), vagy magaskórós gyomnövényzet (csalán) uralkodnak el. De vajon miért?

A legáltalánosabb magyarázat szerint a XX. század folyamán sokszorosára növekedett vadállomány, a csökkenő talajvízszint, az egyre szélsőségesebb klíma és egyéb tényezők miatt a kis tölgyek és egyéb magról kelt fácskák sokszor idő előtt elpusztulnak, és az erdő nem képes megújítani önmagát. De szerepet játszhat az is, hogy a mai tölgyerdőkben a korábbi évszázadok gazdálkodása miatt kevés a természetes elegyfafaj, amelyek gyorsan átvehetnék a kidőlt tölgyek helyét, s amelyek oltalma alatt - talán 100-200 év múlva - újra kifejlődhetne a tölgy uralta erdő.

A kísérletek egyelőre néhány kisebb foltban indultak el a Sóstói-erdő tölgyeseiben. A fiatal fák felnövekedését és az erdő élővilágát alkotó aljnövényzet, cserjeszint és állatvilág változását a tervek szerint folyamatos vizsgálatok kísérik nyomon.