Sóstói-erdő

Miközben mi az "ünnepi" bevásárlásba golyózunk bele, vagy a kötelességszerű látogatásoktól nincs időnk semmire, esetleg a túlzott étel- és italbevitel eredményét nyögjük, az erdő a maga csendes és pogány módján éli meg fény újjászületésének hónapját.

Ha még nem jelentkeztél, nem késtél le semmiről! Folyamatosan várjuk az erdőpásztorokat.

A madarak ilyenkor folyamatosan táplálék után járnak, nem különösebben óvatosak. Ezért jó eséllyel találkozhatunk velük, főként a bogyós cserjék, fák, felmagzott kórók közelében (a harkályokkal meg a fán). Ha fagymentes az idő, a téli gombák akár pár nap alatt előbújnak. Virágok csak különleges esetben nyílnak, ha hosszú ideig nagyon enyhe az idő.

Legyél Te is erdőpásztor! Még nem vagy az? Itt megtudod, hogyan lehetsz az erdő gondos gazdája!

Ha még nem jelentkeztél, nem késtél le semmiről! Folyamatosan várjuk az erdőpásztorokat.

(A novemberi erdőpásztorkodást segítő adatlaphoz ide klikkelj!).

November folyamán színesből fekete-fehérbe vált az erdő összképe. A zegzugos tér újra átláthatóvá és átjárhatóvá válik. Az élet szinte teljesen megszűnik körülöttünk, nincs más, csak varjúkárogás.

Ugyan már, ne higgyünk ennek a felületes látszatnak!

A talpunk alatt igazán nyüzsög az élet! A friss avar eltakar, fűt, és táplál sok apró lényt, akik az újrafeldolgozáson dolgoznak. De a fejünk fölött is élénkebb lesz a mozgás: az állandó lakosok mellé téli vendégmadarak érkeznek.

És egy-egy virág is nyílik még, hogy táplálják az utolsó rovarokat.

Milyen élőlények mutatkoznak az erdőben?

Ha nem is óhajtanak mutatkozni, mindenképpen látszanak. Például a madarak. Továbbá sok kisebb és nagyobb gomba, no meg a fagyokkal dacoló bogyók és termések. No és ilyenkor láthatóvá válnak a nagyobb méretű fészkek is!

Ha véletlenül a fák koronájába pillantva nagyobb méretű fészket látsz,jól jegyezd meg! Lehet, hogy kora tavasszal ott már egy nagyobb ragadozó madár (pl. egerészölyv, héja) fogja családját nevelni. Költési időszakban szeretik a nyugalmat, ezért igazából csak télen illik jobban körülnézni ezeken a helyeken. ha feltűnően nagy, lapos, kerek fészket látsz idős tölgy-vagy nyárfa oldalágán, kérjük jelezd nekünk a Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. címre!

	A szőlőrigó ősszel olykor csapatokban érkezik az északi tajga fenyőerdőiből. Ez a védett téli vendég bogyókkal, termésekkel táplálkozik az erdőben. Gyakran együtt mozog a fenyőrigóval. Madárhangok és képek az MME Monitoring Központ honlapján.
	A fenyőrigó hazánk egyes részein költ, a Sóstói-erdőben csak téli vendég. Ez az aránylag nagy termetű védett rigó is jellemzően csapatokban mozog télen, meglepve a galagonyabokrokat, ostorfákat. Madárhangok és képek az MME Monitoring Központ honlapján.
	A süvöltőt mással nem lehet összetéveszteni. Ez a színpompás védett pintyféle az északi erdőkből érkezik. A Sóstói-erdőben magvakkal, rügyekkel, bogyókkal táplálkozik. Madárhangok és képek az MME Monitoring Központ honlapján.
	A csíz a téli hónapokban látogat a Sóstói-erdőbe, itt elsősorban magokat keresgél. Ez a védett zöldessárga pintyféle esetleg összetéveszthető a citromsármánnyal. Madárhangok és képek az MME Monitoring Központ honlapján.
	A cirmos-sárgás citromsármány egész évben nálunk tartózkodik. Ez a védett kismadár a talajon és az ágakon keresgéli táplálékát (elsősorban magokat). Messziről összetéveszthetjük a csízzel. Madárhangok és képek az MME Monitoring Központ honlapján.
	A télen is náluk maradó apró, kéksapkás kékcinke ilyenkor élénken keresi az utolsó rovarokat de már igencsak rászorul az apró magvakra is. Ugye ismerős ez a védett madárka? Madárhangok és képek az MME Monitoring Központ honlapján.
	A 2011-es "év madara", a széncinege szintén velünk tölti a telet. Ha nem is figyelünk nagyon, biztosan elénk kerül ez a nem túl félénk védett faj. Madárhangok és képek az MME Monitoring Központ honlapján.
	Kevésbé feltűnő a barátcinege aki szintén itt marad télire. A magvak keresése közben nem nagyon fél az ember közelségétől, ha megtaláljuk, hosszasan elnézegethetjük ezt a védett madarat. Madárhangok és képek az MME Monitoring Központ honlapján.
	A csuszka táplálékát a fák törzsén és ágain "kúszva" keresgéli. Az ember közelsége kevéssé zavarja, ezért - ha türelmesek vagyunk - hosszan megfigyelhetjük ennek a védett madárkának a mozgását. A hűséges állandó madarak közé tartozik. Madárhangok és képek az MME Monitoring Központ honlapján.
	A nagy fakopáncs viszonylag gyakori, jól ismert harkályunk. A hasonló balkáni fakopánccsal ellentétben fekete tarkósávja folytonos. Nem nagyon félős madár, olykor hosszan megfigyelhetjük munkálkodását. Madárhangok és képek az MME Monitoring Központ honlapján.
	A közép fakopáncs Európa egyik leginkább visszaszorulóban levő harkálya. Hiába védett, a kizárólagos élőhelyéül szolgáló idős tölgyesek visszaszorulóban vannak. A nagy fakopáncsnál alig kisebb, de csőre rövidebb, feje kerekebb, fekete tarkósávja nem nem folytonos, fejtetője piros. Madárhangok és képek az MME Monitoring Központ honlapján.
	A zöld küllő az erdő zöld ruhás harkálya. Nagy termetű, könnyen észrevehető. Sajnos ez a védett fadoktor is egyre inkább visszaszorulóban van. Madárhangok és képek az MME Monitoring Központ honlapján.
	A fekete harkály az erdő egyik legritkább kopácsolója. Mivel az idős, nagy kiterjedésű erdőket szereti, csupán néhány pár költ belőlük a Sóstói-erdőben, de szinte bárhol felbukkanhatnak jellegzetes piros sapkájukkal. A védett, veszélyeztetett, fekete harkály megfigyelése különösen fontos feladat az erdőpásztor számára! Madárhangok és képek az MME Monitoring Központ honlapján.
	A késői laskagomba az első fagyok után jelenik meg. Lombos élő vagy holt fák törzsén bújnak elő barnás vagy lilás felszínű kalapjai, jól felismerhető sűrű, tönkre futó fehéres lemezekkel. Ehető, de mindenképpen mutassuk meg szakellenőrnek!
	A közönséges mogyoró csészegomba fagymentes hideg időben kerül szem elé. A mogyoró elhalt ágain él, a kéreg bontását végzi. Rendszerint csoportosan ül az ágakon, színe barnás, felszíne korpás. Érett állapotban 5-20 mm-es termőteste kinyílik (ld. a képen).
	A tuskókon csoportosan termő sárga kénvirággomba domború sárga kalapjai igen feltűnőek. Mérgező, de keserű íze, olykor kénes szaga eleve nem sok bizalmat gerjeszt. További tudnivalókat itt olvashatsz róla.
	A téli fülőke kis fényes élénksárga nyálkás kalapjai tuskókon, fák törzsén láthatók. Fagyos időszakot követő enyhe időszakban nagy tömegben bújhat elő. Cikkünket itt olvashatod el róla. Ehető, de ne tévesszük össze a sárga kénvirággombával.
	Az aprócska csíkos pohárgomba a pöfetegek rokona, de velük ellentétben alig egy centis termőteste éretten serleg alakú. A poharacskák aljában lencseszerű spóratartók találhatók. A csíkos pohárgomba elsősorban korhadó faanyagon nő.
	A körtealakú pöfeteg a hideg hónapok egyik látványosságba. Hatalmas tömegben bújik ki a tuskókból. A pár centis termőtestek éretlenül gömbölydedek és vajszínűek, éretten barnásak lesznek, és csúcsukon kis nyílás keletkezik. Nem ehető!
	A közepes termetű gyűrűs tuskógomba ősszel nagy csoportokban nő a fatuskókon. Barnássárga, daraszerű pikkelyekkel borított kalapjáról, valamint fejlett gallérjáról könnyen megismerjük. Ízletes, de csak 20 perc főzés után fogyasztható!!! A gyűrűs tuskógombáról bővebben itt olvashatsz.
	A nagy őzlábgomba hosszú, erős száráról, gallérjáról, barnás pikkelymaradványokkal borított esernyőszerű kalapjáról könnyen megismerhető, ízletes gombánk. Főként az erdő fényben gazdag részein, akácosokban, tölgyesekben akadhatunk rá. Részletesen itt olvashatsz róla (pl. hogyan és mikor lehet megenni) honlapunkon.
	A szürke tölcsérgomba a hideg hónapok ajándéka. Viszonylag nagy, szürkés - kifejlett korban enyhén tölcséres - kalapjai rendszerint csoportosan bújnak elő az avarból. Bocskora, gallérja nincs, illata igen erős, édeskésen ánizsos. Részletesen itt olvashatsz róla (pl. mivel összetéveszthető, hogyan és mikor lehet megenni) honlapunkon.
	Ősszel igen jellemző a pecsétviaszgomba. Alakja változatos, de mindig van egy nyél-szerű, valamint egy féloldalas kalap-szerű része. A taplókhoz tartozik, elpusztult korhadó faanyagon (főként tölgy) él. Állaga kemény, szívós. A pecsétviaszgombáról itt olvashatsz honlapunkon.
	A júdásfülegomba porcos, fül alakú termőtesteivel egész évben lehet találkozni, esős-párás őszi időszakban sokszor nagy mennyiségben is megjelenhet. Ágakon, olykor fák törzsén nő. Részletesebb cikkünket itt olvashatod róla.
	A sárgafagyöngy bokrai a kocsányos tölgy koronáján nőnek. Élénksárga borsónyi termései egész télen át hullanak. Lombhullás után a fagyöngycsokrok jól észrevehetők a tölgyek ágain. Cikkünkben részletesen is olvashatsz róla.
	Az előző fajjal szemben a fehér fagyöngy fán élősködő bokrai örökzöldek. Így lombhullástól lombfakadásig nagyon jól észrevehető a fák koronáján. A sárgafagyönggyel ellentétben nem nő a kocsányos tölgyön, és az egész Sóstói-erdőben ritka. Róla is szó van cikkünkben.
	Az egybibés galagonya a Sóstói-erdőben gyakran kis fává nő, általában viszont tövises ágú cserje. Levelei jellegzetesen karéjosak, egymagvú termése piros. A tölgyesekben gyakori. Ebben a cikkben olvashatunk róla kicsit többet.
	A vadrózsa csipkebogyói ilyenkorra már kezdenek megpuhulni. A közönséges gyepűrózsa mellett a ritka, alacsony, apró tüskéjű parlagi rózsa is előfordul a Sóstói-erdőben. További tudnivalók a vadrózsáról itt olvashatók.
	A csíkos kecskerágó közepes méretű cserje. Élénk színű termése egy püspöksüvegszerű burokból és a belőle lógó "golyócskából áll". Zöldes hajtásain hosszanti világos csík húzódik. Tölgyesekben gyakori, de termést csak fényben gazdag helyen (pl. erdőszegély) hoz. Itt olvashatsz róla többet.
	A kányabangita piros, lágy húsú termései ernyőben csüngenek. Levelei karéjosak (mint a juharlevél). A Sóstói-erdőben kifejezetten ritka cserje. Itt olvashatsz róla kicsit részletesebben.
	A fagyal a Sóstói-erdő fényben gazdag tölgyeseinek alacsony termetű cserjéje. Fekete, kemény húsú termései kis fürtökben állnak. Ebben a cikkben olvashatunk róla kicsit többet.
	A kis termetű, szúrós kökény termései már kékek, de még éretlenek. Fényben gazdag helyeken, erdőszegélyeken számíthatunk rá, a Sóstói-erdőben nem gyakori. Cikkünk a kökényről itt olvasható.