A tatár juhar (Acer tataricum) neve kevesek számára ismerős, jóllehet a Sóstói-erdő egyik legfontosabb fafajáról van szó (feltehetőleg a második leggyakoribb őshonos faféle erdőnkben). Az erdészek gyakran feketegyűrű juharnak hívják. Igazából átmenetet jelent a fák és cserjék világa között: néha elágazó, többtörzsű cserjévé fejlődik, de a Sóstói-erdőben többnyire kisebb, 10 méter körüli görbe törzsű fácskává nő. Ezáltal a természettől fogva ritkás tölgyes állományok többségében ő alkotja a második lombkoronaszintet, jelentősen hozzájárulva a záródáshoz.

A tatár juhart nem nehéz megismerni. Kérge sima, szürkés; leginkább a gyertyánra vagy bükkre emlékeztet. Ugyanakkor - szemben az említett sudár fafajokkal - törzse ívesen hajlott, néha girbegurba, elágazó és alacsony. Levelei alig emlékeztetnek a többi általánosan ismert juharéra: ugyanis tagolatlan, csaknem ép (néha enyhén háromkaréjú), hosszúkás tojásdad, csúcsos, szíves vállú, élesen fűrészes szélű leveleket fejleszt. Termése viszont a többi juharhoz hasonló (ám azoknál feltűnőbb: élénk pirosas színű) ún. ikerlependék, ami éretten leválva propellerként forogva ereszkedik le a földre. Feltűnő fehér, bugában nyíló illatos virágai szintén különlegessé teszik a juharok között, és ki kell emelni még igen dekoratív őszi sárgás-narancssárgás lombszíneződését is. A tatár juhar az év több szakában is az erdő dísze.

Elterjedését tekintve kelet–délkelet–európai fajról van szó, az erdős puszták zónájához kötődik. Európában a tatárok egykori portyázási útvonala mentén elterjedt. Hazánkban az Alföld megmaradt erdői mellett a hegylábakon, dombvidékeken is jellemző.

Kis termete, szabálytalan törzse miatt gazdasági jelentősége alig van, annál fontosabb viszont az erdő természetes életében betöltött szerepe. Mivel magról és sarjról is könnyen újul, árnyéktűrő, de nem agresszív gyorsasággal növekedő hosszú életű, a vadrágást is toleráló faj, stabilizáló szerepe van a felnyíló tölgyesek második lombkorona- és cserjeszintjében. A természettől fogva ritkás állományokban a talajt árnyalja, könnyen bomló lombja az avar mikrobiológiai folyamatait kedvezően befolyásolja. A természetes erdőciklusban feltehetőleg fontos szerepe lenne, mivel a félig felnyílt állományokban készíti elő a helyet az érzékenyebb tölgygeneráció számára. Virágai számos rovart vonzanak, hajtásait a vad szívesen rágja. Emberi használata igen korlátozott. Fája kis méretei és kedvezőtlen alakja miatt jobbára csak tüzelőnek alkalmas. Kevesen tudják viszont, hogy leveleit – más juharfajokéhoz hasonlóan – érdemes a télire eltárolt alma, körte, gyökérzöldség mellé tenni, ugyanis lassítja a romlási folyamatokat.

Tág tűrése (a levegőszennyezést és a gyenge talajt, rossz vízgazdálkodást is tolerálja), dekoratív volta, viszonylag kis termete miatt nagyobb szerepet érdemelne a városfásításban is. Például Nyíregyházán is.