A kései meggy (Padus serotina) az újabban behozott észak-amerikai eredetű fajok közé tartozik. Róla egyértelműen elmondható, hogy gyakorlatilag csak a problémákat gyarapítja a Sóstói-erdőben.

Ezt a hazánkban rövid életű (kb. 50 év), alacsonyra növő (mintegy 15 m), viszonylag nagy vitalitású, széles ökológiai tűrőképességű, gyors növekedésű fajt nagyjából az 1950-es évektől karolta föl az erdészet, főként homokterületeken. Elsődlegesen abból a megfontolásból telepítették, hogy az akácosokban második lombkoronaszintet tudjanak kialakítani. Gazdasági szempontból nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert míg hazájában jó minőségű fája megfelelő ipari nyersanyag, Magyarországon kis mérete, görbe és elágazó alakja miatt jobbára értéktelen fát szolgáltat. Ráadásul az utóbbi időben megfigyelték, hogy a gyökérzónában kifejtett ún. allelopatikus hatása miatt az akác fejlődését is gátolja.  Itt be is fejeződhetne a történet.

Sajnos azonban a kései meggy önálló életre kelt. A madarak által széthurcolt termései tömeges újulatot eredményeznek ott is, ahol semmi keresnivalója. Így a természetes állományokban, a Sóstói-erdő tölgyeseiben is mindenfelé megjelenik. A nagy számban kelő, gyorsan növekvő kései meggy csemeték elnyomják a természetes állományalkotó fák és cserjék újulatát. Jelentős versenyelőnnyel indulnak ugyanis: se a rovarok, se a vad nem fogyasztja ciánglikozid tartalmú, erősen mérgező lombját, hajtásait. A hamar termőre forduló kései meggy ifjoncok aztán további szaporítóanyaggal szolgálnak az invázióhoz. Agresszív viselkedéséhez az is hozzájárul, hogy kivágott törzsei körül elképesztő gyorsasággal új sarjakat növeszt, ezáltal szinte elpusztíthatatlanná válik. Így fokozatosan képes arra, hogy az erdő cserjeszintjét, majd alsó lombkoronaszintjét, végül árnyalásával a gyepszintet, s hosszabb távon – a természetes újulat elfojtásával – az állományalkotó fák szintjét is átalakítsa. Egyedüli (rövid távú) haszonélvezői a termését szívesen fogyasztó madarak, és esetleg a búvóhelyet igénylő vad lehet.

A kései meggy megfékezése az elkövetkező időszak egyik legnagyobb kihívása a Sóstói-erdőben. Első lépésben fontos, hogy minél többen megismerjük; ez kis gyakorlattal nem okoz gondot. Kérge kissé a cseresznyére emlékeztet, de nem annyira sötét, inkább barnás árnyalatú. Levelei oválisak, 5-12 cm hosszúak, vastagok, fényes zöld színűek. 1-2 centiméteres fehér szirmú virágai felálló vagy lecsüngő, 8-14 cm hosszú tömött fürtökben nyílnak május végén, június elején. A termése pirosról feketére színeződő, 1 cm nagyságú, kissé kesernyés ízű „meggy”. Megjelenése, levelei, virágzata, termése erősen emlékeztet a Sóstói-erdő egyik ritka, veszélyeztetett őshonos fajára, a zselnicemeggyre. Elkülönítésük legkönnyebb a levél alapján, amely bár hasonló alakú és méretű, de az utóbbi faj esetében világoszöld, és nem fényes a levélfelszín.