A fehér eperfa (Morus alba) szintén a spontán megjelent tájidegen fafajok közé tartozik. A tanyavidék és a városfásítás jellegzetes fája Kínából származik. Az erdő második lombkoronaszintjében sokfelé helyet talál magának ez az alacsony (legfeljebb 15 m) fa, de szerencsére ritka, és nem kifejezetten agresszív viselkedésű. Gyümölcsét az erdei állatok fogyasztják és terjesztik

Magyarországon a XVII század végén jelent meg, mikor a selyemhernyót (melynek alapvető tápláléka az eperfa levele) elkezdték tenyészteni. Talán az első szakszerű magyar nyelvű selyemhernyó-tenyésztési útmutatót Mikes Kelemen törökországi leveleiben találjuk, már csak ízes nyelvezete miatt is érdemes elolvasni. Bár a hazai házilagos selyemkészítés már a múlté, de az eperfa velünk maradt. Fáját főként a pálinkahordó-készítők becsülik nagyra.