A kora tavaszi, tél végi időszakban, mikor az erdő már szinte minden színét elveszítette, élénk, meleg színével különös hangulatot varázsol az aprócska piros csészegomba.

Rendszerint az avar felszínén látjuk, ahol kisebb korhadó ág- vagy kéregdarabok felszínén nő.

Ízletes kucsmagomba (Morchella esculenta)

Cseh kucsmagomba (Ptychoverpa bohemica)

A kucsmagombák a tavaszi hónapok (április és május) jellemző erdei gombafajai. Többnyire tölgyesekben találkozunk velük. Az ízletes kucsmagomba esetében a süveg a tönk folytatása, míg a cseh kucsmagombánál a süveg csak a csúcsnál ízesül (ezért széle lelógó). A barna, kucsmaszerű süveg az ízletes kucsmagombánál jellegzetes méhsejtszerű üregekkel tagolt, míg a cseh kucsmagomba esetén inkább csak redős.

Nagyon jellegzetes, élénksárga vagy narancsszínű, olykor több kilós termőtestet növesztő élősködőtaplóféle. Jellemzően tavasz végén és kora nyáron terem, de egészen őszig előfordulhat. Mindig élő fán bukkan fel, többnyire a puha szövetű füzeken és nyarakon, de más fajokon is találkozhatunk vele. Párás időben rendkívül gyorsan kifejleszti laza húsú, vizenyős termőtestét (ez később megtaplósodik), jelentős megterhelést okozva a gazdafának.

Egyik legismertebb és leggyakoribb gombánk. Nem kifejezetten a zárt erdők faja, de a Sóstói-erdőben is mindennaposnak mondható mind a tölgyesekben, mind az akácosokban. Nyár elejétől felbukkan, de általában ősszel gyakori, egészen az első komolyabb fagyokig találkozhatunk vele.

A lombos fák, mindenekelőtt a kocsányos tölgy idős, odvas törzsein, tuskóin fejlődik ki nyár végén és ősszel a májgomba. Kezdetben gömbölyded, narancssárgás, majd lebenyesen kiterülő máj alakú, barnás termőtestet fejleszt. Húsa rostos, puha, „hússzínű”, sőt, megnyomva húslére emlékeztető színű nedvet enged.

Egyedi szépségű taplóféle, melyet korunk természetgyógyászata erősen felkarolt. Jellemzően a nyár második felétől ősz közepéig bukkan föl a tölgyesek talaján, korhadó faanyagon. Teste tönkszerű nyélre, és az azon kajla módon ülő kalapszerű képződményre tagolódik. Fiatalon a lakkfényű kalaprész pereme fehéres, ám befelé, a nyél irányába haladva fokozatos gyűrűszerű övekben sárgás, majd rozsdabarna-vöröses színbe vált át. Idősebb korban az egész gomba színe rozsdavörös lesz.

Szürke tölcsérpereszkének is hívják. Nevével ellentétben nagy (10-20 cm), vaskos, világosszürke kalapja csak ritkán (és idősebb korban) tölcsér alakú, többnyire domború. Lemezei a tönkre kissé lefutók, sűrűn állnak, fehérek vagy sárgásfehérek. Megismerését segíti jellegzetes, erős, kellemes fűszeres illata.

Fontos mérgező gombafaj, elsősorban a téli fülőkével szokás összetéveszteni. A sárga kénvirággomba is csoportosan, tuskón nő, domború kalapjai aprók. Színe olykor kénsárga, olykor fakó vagy barnássárga. A téli fülőkével ellentétben a kalap felszíne nem nyálkás, a lemezek pedig zöldessárgák vagy zöldesbarnák.

Szinte összetéveszthetetlen ez az első fagyok után, fatörzsek kérge alól és tuskókból csoportosan előbújó élénk rozsdasárga gomba. Kis méretű (3-10 cm), domború kalapjának felszíne jellegzetesen nyálkás. Halványsárga lemezei távol állók, rostos tönkje a tövénél bársonyos felületű.

Ezzel a sajátos, csésze vagy fülkagyló alakú, kocsonyás állagú gombával akár egész évben találkozhatunk az erdőben. Ha megfelelően nedves az idő és nincs fagy, a júdásfüle előbb-utóbb kifejleszti csoportos termőtestét a lombos fák élő és elhalt ágain, tuskóin. Legjellemzőbb termőhelye a bodza, de akácon, tölgyön, juharon, szilen is gyakori. Gyakorlatilag összetéveszthetetlen.