Egyedi szépségű taplóféle, melyet korunk természetgyógyászata erősen felkarolt. Jellemzően a nyár második felétől ősz közepéig bukkan föl a tölgyesek talaján, korhadó faanyagon. Teste tönkszerű nyélre, és az azon kajla módon ülő kalapszerű képződményre tagolódik. Fiatalon a lakkfényű kalaprész pereme fehéres, ám befelé, a nyél irányába haladva fokozatos gyűrűszerű övekben sárgás, majd rozsdabarna-vöröses színbe vált át. Idősebb korban az egész gomba színe rozsdavörös lesz.

Húsa kemény, fás, fogyasztásra nem alkalmas. Dísznek gyűjtik, ugyanis kiszárítva évekig mutatós marad. Újabban immunerősítő, koleszterinszint-csökkentő, gyulladásgátló és egyéb hatásai miatt valóságos csodaszernek tekintik. A kínai és japán gyógyászatban egyike a legrégebben (évezredek óta) használt gombáknak.

A Sóstói-erdő tölgyeseiben jelenleg még nem ritka, de érdemes megkímélni. Elsősorban korhadéklakó (elhalt tuskókon nő, élő fát nagyon ritkán támad meg), a faállományban nem okoz kárt.

Alakja, színe igen változatos. A sokféleségből egy kis ízelítő galériánkban.