Szinte összetéveszthetetlen ez az első fagyok után, fatörzsek kérge alól és tuskókból csoportosan előbújó élénk rozsdasárga gomba. Kis méretű (3-10 cm), domború kalapjának felszíne jellegzetesen nyálkás. Halványsárga lemezei távol állók, rostos tönkje a tövénél bársonyos felületű.

A Sóstói-erdő fafajai közül szinte bármelyiken megnő, leggyakrabban kőrisen, szilen, nyárfán, akácon (illetve beazonosíthatatlan kilétű tuskókon) szoktuk látni. Szórványosan már októberben megjelenik, de általában decemberben a leggyakoribb. Egyébként egész télen (márciusig) nő, a fagyos időszakokat követő néhány napos enyhülés szükséges a megjelenéséhez.

A téli fülőke kevéssé becsült, de igen ízletes gomba. Sajnos a kalap nehezen eltávolítható nyálkás bevonata korlátozza a felhasználhatóságát. A nagyobb kalapokat mindenképpen érdemes rántva fogyasztani, a kisebből, salátát, savanyúságot (eltevésre is!) készíthetünk. A japán konyhában igen fontos szerepe van, enokitake néven tonnaszámra termesztik is. Szerencsére gyakori gombafaj hazánkban, Nyíregyházán olykor a belváros fáin is megjelenik. Sajnos van néhány hasonló, étkezésre nem alkalmas faj is (legfontosabb a mérgező sárga kénvirággomba), ezért szakértő megkérdezése nélkül ne fogyasszuk.

A téli fülőke az ősztől tavaszig tartó időszak kifakult erdejében az egyik legderűsebb, legmelegebb színfolt.