A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a hagyományos "év madara" címmel az egerészölyvet (Buteo buteo) tisztelte meg. Ismerkedjünk meg kicsit közelebbről ezzel a ragadozóval, amellyel Sóstói-erdőben is rendszeresen találkozhatunk.

Az egerészölyv a mindennapok ragadozómadara. Még az is találkozik vele, aki sosem jár a természetben. Különösen a téli időszakra igaz ez, amikor a műutak szélén szinte minden egyes fán gubbaszt egy táplálékra leső szürkés-barnás példány.

Hazánk leggyakoribb ragadozómadara nagyon jól alkalmazkodott a kultúrtájhoz. leginkább azokat a területeket részesíti előnyben, ahol szántóföldek, rétek, erdőfoltok vagy legalább fasorok, cserjések, utak is találhatók. Fő táplálékát ugyanis a pocok képezi, amely kifejezetten ilyen agrár-élőhelyeken szaporodik el. Fészkét pedig minden esetben fák ágaira rakja, ahonnan szereti jól belátni a környéket.

Az egerészölyvet tavasztól őszig általában a nyílt területek fölött körözve láthatjuk, jellegzetesen enyhe "V" alakba hajlított szárnyakkal, ilyenkor gyakran hallatja nyávogásra emlékeztető kiáltásait. Télen azért látjuk gyakran az út melletti fákon, mert ilyenkor a hómentes útpadkán és rézsűn "sasolja" a táplálékul szolgáló apró rágcsálókat, illetve az úttesten az elütött apró jószágokat.

Termete 46-58 cm, szárnyfesztávolsága 110-130 cm (a tojó testesebb), azaz ragadozó madaraink közt közepesnek számít. Alkata viszonylag zömök, farka aránylag rövid. Hazánkban a barnás színváltozata az általános, de eurázsiai elterjedési területén igen nagy változatosságot mutat mind szín, mind mintázat tekintetében.

Hazai állománya 10 000 - 20 000 fészkelő pár közé tehető, állománya jelenleg stabil. Érdemes viszont tudni, hogy ez az állapot az aktív természet- és tájvédelemnek köszönhető: a XX. század második felében ugyanis a túlzott vadászat, és az elektromos légvezetékek elterjedése miatt a kipusztulás közelébe került. Ezért is nehezen érthető, hogy 2011-ben bizonyos körök kezdeményezésére újból szerették volna felvenni az egerészölyvet a vadászható fajok listájára. A játszma még sajnos nem dőlt el, de különös lenne, ha ez a mezőgazdaságnak felbecsülhetetlen hasznot hozó pocokpusztító természetes biológiai fegyver ismét puskavégre kerülhetne. Jelenleg védett, természetvédelmi értéke 10 000 forint.

A Sóstói-erdőben, csakúgy mint az ország más területein az egerészölyv állandó (azaz nem vonuló) madár. Fészkét gallyakból készíti a fák, főként idős tölgyek ágain, oda évről-évre visszatér, javítja, bővíti. Tojásait április végén rakja, a fiókák június vége felé repülnek ki. A fő táplálékul szolgáló pockok mellett olykor kisebb madarakat, kígyókat, gyíkokat, rovarokat, esetleg madárfiókát is elejthet. A hideg hónapokban északról, illetve a környező hegyekből is érkeznek az alföldi területekre, így a Sóstói-erdőbe is áttelelő példányok.

Vigyázzunk az egerészölyvre a Sóstói-erdőben is! Fennmaradása szempontjából fontos, hogy minél több idős tölgyes, valamint emberek által kevéssé látogatott hely maradjon az erdőben. Fészkelőhelye körül lehetőleg ne zavarjuk, ha sérült, esetleg mérgezett példánnyal találkozunk, hívjuk fel rá a természetvédelmi szervek figyelmét!

Még több és még szakszerűbb információk a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján olvashatók.