Nem lehet tabutéma: a Sóstói-erdőben hajléktalanok is felbukkannak időről időre. Például 2011/12 telén is. Ez több szempontból is szomorú.

Minden évben, főként a hideg beköszöntével felbukkan a Sóstói-erdő egy-egy részén pár ideiglenes lakó. Sajnos hasonló a helyzet az összes nagyobb települést övező erdőkben, Budapest környékén valóságos kolóniák is kialakulnak. Az otthon nélkül tengődők közül főként olyanok "választják" ezt az erdei életformát, akik számára a hivatalos szálló a lecsúszás újabb szintjét jelentené, vagy éppen azok, akik már szociális összeférhetetlenségük miatt nem tudnak vagy akarnak beilleszkedni az átmeneti menedékhely rendjébe.

A hajléktalanok kérdése megosztja az embereket. A segítőkészség - szolidaritás - megértés - szánalom - közöny - lesajnálás - elutasítás - undor érzései különböző arányban alighanem mindannyiunkban jelen vannak; minden helyzet mást és mást hoz elő belőlünk. De abban már aligha reménykedik bárki is, hogy ez a probléma végleges, megnyugtató megoldást nyer belátható időn belül.

Valószínűleg mindannyian egyetértünk abban, hogy a hajléktalanok nincsenek jó helyen az erdőben. Az érvek száma légió: Egyrészt a hatályos erdőtörvény sem teszi lehetővé az erdőgazdálkodó engedélye nélküli tartós erdőlakást, ami ráadásul gyakran - a törvény által ugyancsak tiltott tűzgyújtással, szemeteléssel, az erdő talajának bolygatásával is jár. Nyilvánvalóan az erdő élővilága is megsínyli az ember tartós jelenlétét: a madarak fészkelése, vagy a télire nyugalomba vonuló kisemlősök, rovarok számára sem kedvező ez a helyzet. A kirándulókat is korlátozza a parkerdő rendeltetésszerű használatában, ha valaki tanyát ver az erdőben - hiszen abszolút jogosan - nem érzik magukat biztonságban egy ilyen helyzetben. Hiszen nem is oly régen borzasztó bűncselekmények történtek a csepeli erdőben...

Másrészt viszont tanácstalanok vagyunk: mi a megoldás ilyen helyzetben? Hiszen ha nem az erdőben, akkor valahol máshol lesz kénytelen tanyát verni, és ott sem lesz éppen "jó helyen". Nem csoda, hogy ennyi vita van manapság ezzel kapcsolatban, és milyen indulatokat keltenek a különböző látszat-megoldások. Manapság éppen azt a világot éljük, mikor a települések belső részéről igyekszenek kényszerítő eszközökkel "eltüntetni" a hajléktalanokat. Nem lenne meglepetés, ha éppen az erdőkben bukkannának fel egyre nagyobb számban. Ott legalább nincsenek annyira szem előtt...

Nehéz tehát egyszerre humánusnak és erdőbarátnak lenni. Mégis, lehet-e tenni valamit abban a helyzetben, ha hajléktalan-tanyát fedezünk fel az erdőben? Természetesen igen, bár gyors "megoldást" ne várjunk. Legelőször is jegyezzük meg pontosan a helyet. Majd keressük az illetékeseket, mégpedig a következőket:

• Elsősorban azokat értesítsük, akiknek szakterületük a hajléktalanokkal való foglalkozás. nyíregyházán a Periféria Egyesület foglalkozik a krízishelyzetben levőkkel, köztük a hajléktalanokkal is. A civil szervezet elérhetősége: tel/fax: 42/504-617, email: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. , cím: 4400 Nyíregyháza, Eötvös u. 1.
• Nem kevésbé fontos, hogy a terület felelős erdőgazdálkodójával, tulajdonosával fölvegyük a kapcsolatot (a Sóstói-erdő tulajdonviszonyait ábrázoló térkép itt megtekinthető). Az állami tulajdonú területeken a Nyírerdő Zrt. Nyíregyházi Erdészete (tel/fax: 478-001; email: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. ), az önkormányzati tulajdonú területeken a Nyírvv Nonprofit Kft. (tel: 42/548-460, email: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. ) illetékes.
• Az erdészeti hatóságot is érdemes megkeresnünk az ügyben, hiszen hivatalos személyként léphetnek fel bizonyos erdőt érintő ügyekben (tel: 42/430-477, cím: 4400 Nyíregyháza, Kótaji u. 9-11.).
• rendőrséget, tűzoltóságot csak akkor hívjunk, ha azt bűncselekmény vagy tűzveszély indokolja.

Hogy mire számíthatunk? Íme egy esettanulmány: Még 2011 november 29-én egy erdőpásztor, majd december 3-án egy erdőjáró hívta föl figyelmünket egy hajléktalanra, aki az erdő belső részén húzódott meg. Pár nappal később, december 6-án ki is mentünk és beszéltünk vele. Kiderült, hogy nehéz helyzetben van, munkát is keres, de közben azt a kevés értékét, ami megvan, félti, ezért nem kíván szállóra menni. Az erdőben igyekszik rendet, kulturált környezetet tartani maga körül. Szeretne munkát és szállást találni. Aznap fölvettük az ügyben a kapcsolatot a Periféria Egyesülettel, illetve a Nyírerdő Zrt.-vel is; majd kissé később az erdészeti hatóság munkatársának is telefonáltunk. A Periféria munkatársai már másnap kijöttek velünk a helyszínre, és azóta is tartják szinte napi szinten a kapcsolatot az illetővel, segítenek neki munka- és szálláskeresés ügyében, hiányzó iratainak pótlásában. Ezért köszönet illeti őket. A többi illetékestől a cikk megírásának időpontjáig (2012 január 6.), többszöri megkeresésünket követően érdemi visszajelzés annyi érkezett, hogy nem találták a helyszínen a "lakót", de a hajlékot megtalálták.

Persze megértjük, hogy az ő lehetőségeik is korlátozottak. Mi sem járunk jobb cipőben: a minket megkereső erdőjáró alighanem neheztel ránk (meglehet, joggal), amiért nem léptünk fel erélyesebben és hatékonyabban az erdő érdekében (pl. sajtónyilvánosság révén cselekvésre buzdítani a parkerdőért felelős szerveket). Azaz a helyzet egy hónap alatt sem változott sokat.

Végül január végére sikerült a Periféria Egyesület segítségével megoldani a helyzetet: az "erdőlakó" munkát és szállást talált. Éppen a legjobb időben, hiszen pár napra már megérkeztek a -10 fok alatti napok. Az ottmaradt holmit egy héttel később, önkéntes munkával távolította el egy lelkiismeretes erdőjáró.

Szóval ez a hajléktalan dolog a Sóstói-erdőben viszonylag nehezen kezelhető téma. De a helyzet talán nem kilátástalan, ha találkozunk a jelenséggel, ne röstelljük keresni az illetékeseket. A Periféria Egyesületnek pedig csak megköszönni tudjuk elhivatott aktivitásukat.