A hazánkban vadon élő nyolc nősziromféle közül azért érdemelte ki ez a kékes-vöröses ibolya virágú faj (pontosabban: alfaj) a „magyar” nevet, mert teljes világállománya a Kárpát-medencére korlátozódik. Itt is csupán a Sajó és Bodrog folyók közé eső hegy- és dombvidéken (Zemplén, Cserehát), valamint a Nyírségben fordul elő.

2011 decemberének váratlan felfedezése ez a különleges, ősi származású védett növényfaj. Vajon hogyan rejtőzhetett mindezidáig a Sóstói-erdőben a korábbi kutatók, botanikusok szeme elől?

A hóvirágot nem kell bemutatni. Bár a közelmúltig egyre erősödő kereskedelmi célú gyűjtés miatt országosan megritkult, még mindig viszonylag széles körben elterjedt virág hegy- és dombvidékeinken. Az Alföldön jóval ritkább, a Nyírségnek csupán egy-két pontján ismerjük természetes előfordulását. A Sóstói-erdőben egyetlen biztos adata 1995-ből származik.

A Sóstói-erdőben a tavasz érkezését jelzi ennek a kicsiny, de igen szép kékesibolya virágú hagymás növénynek a megjelenése. Enyhe években már nőnap előtt nyílik, de hosszú tél esetén április második felére tolódik a csillagvirág-állományok pár hétig tartó virágzása. Hazánkban öt, egymástól nehezen megkülönböztethető csillagvirág faj él (mind védett).

Talán legkevésbé feltűnő, mégis egyik legérdekesebb életmódú orchideánk. Az egész növény halványbarna, esetleg sárgás színű, zöld színanyagot nem tartalmaz. A madárfészek a növények döntő többségével ellentétben nem fotoszintetizál, táplálékát nem a fény energiájából, hanem a talaj elhalt szerves anyagaiból veszi fel.

Kerti dísznövényként sokan ismerik a gyöngyikéket, de kevesen tudják, hogy hazánkban négy fajuk is él vadon. Közülük egyedül a kékes virágú epergyöngyike védett, 5000 forintos természetvédelmi értékkel. A fényben gazdag erdőket, tisztásokat, hegyi és homoki gyepeket kedveli; az ország teljes területén elterjedt. Sajnos az Alföldön egyre ritkább, a Nyírségből is csak néhány állományát ismerjük.

A furcsa név mögött egy orchidea rejtőzik, egyike a hazánkban élő több mint hatvan fajnak. Nevéhez híven rendszerint két tőlevelet fejleszt, ebből nyúlik ki május-júniusi virágzása esetén az illatos zöldesfehér virágokat hordozó szár. Érdekessége, hogy a virágokban a nektár a hosszú hátsó nyúlvány (úgynevezett sarkantyú) végén található, ezért csak a hosszú pödörnyelvű lepkefajok férnek hozzá.

Jelenleg három, első látásra nagyon hasonló páfrányfaj előfordulását ismerjük a Sóstói-erdőben. A szálkás pajzsikát a levélszárnyacskák szálkásan kihegyezett végeiről ismerhetjük meg, valamint arról, hogy néhány levele általában télen is zöldell.

Ez a fehéren molyhos-gyapjas levelével és szárával, bíborszínű virágaival feltűnő szépségű évelő szegfűféle egészen a legutóbbi időkig ismeretlen volt a Sóstói-erdőből. Csupán 2005-ben fedezték föl két - pár töves - állományát az E-misszió Egyesület munkatársai. Üröm az örömben, hogy az azóta eltelt években nem sikerült újra megfigyelni.

Ez a jellegzetes megjelenésű, impozáns növény a Sóstói-erdő ritka és kissé rejtélyes fajai közé tartozik. Hazánkban szórványos előfordulású, általában a fényben gazdag erdőkben, azok tisztásain, szegélyein fordul elő. A Dél-Nyírség több száraz tölgyesében is él, de sehol sem gyakori. Természetvédelmi értéke 5000 forint.

A szintén inkább kertekből ismert dísznövénynek két - igen ritka és védett - vadon élő rokona található hazánkban. Kettőjük közül a réti kardvirág kissé gyakoribb, de így csak az ország néhány pontjáról ismerjük. A Nyírségben is rendkívül ritka különlegességnek számít ez - a kerti rokonnál kissé szerényebb megjelenésű – nyár közepén nyíló, bíborvörös virágú hagymás növény.

A nőszőfüvek az orchideák egy igen változatos csoportját alkotják. Igen sok, egymáshoz hasonló fajuk létezik. A széleslevelű nőszőfű nevéhez híven széles tojásdad levelei, alapján talán a könnyebben megismerhető fajok közé tartozik, bár változékonysága miatt elbizonytalaníthatja az embert.

Sajnos igen számos a sora a Sóstói-erdőből immár szinte biztosan kipusztult védett és fokozottan védett növényfajoknak. A tisztesség nevében álljon itt legalább a nevük: