Ez a jellegzetes megjelenésű, impozáns növény a Sóstói-erdő ritka és kissé rejtélyes fajai közé tartozik. Hazánkban szórványos előfordulású, általában a fényben gazdag erdőkben, azok tisztásain, szegélyein fordul elő. A Dél-Nyírség több száraz tölgyesében is él, de sehol sem gyakori. Természetvédelmi értéke 5000 forint.

A Sóstói-erdőben már az 1980-as évek végén a kipusztulással fenyegetett fajok közé sorolták. Az utóbbi időben az E-misszió Egyesület munkatársai 2003-ban és 2007-ben is rátaláltak egy-egy pár töves állományára, azonban ugyanezeken a helyeken azóta sem sikerült megtalálni (pedig évelő növény). 2009-ben újabb két populációt sikerült találni, melyek közül egyik végre nagyobb egyedszámú (30 tő), a másik viszont egyetlen tőből áll. Ez a szeszélyes megjelenés meglehetősen nehézzé teszi a faj állománynagyságának nyomon követését.

Abban továbbra is biztosak lehetünk, hogy a kipusztulás továbbra is fenyegeti, mivel az ismert állományok elterjedése mindössze két erdőrészletre korlátozódik.

Az utóbbi időkben a Sóstói-erdőben csupán kétszer sikerült virágzásban megfigyelni (májusban) az erdei borkórót. Külön érdekesség, hogy az ekkor nyíló példányok virágszíne a leírásokkal ellentétben nem rózsaszín, hanem fehér volt (a virágzat színét ennél a fajnál egyébként nem a szirmok, hanem az igen feltűnő porzók adják).