Igen kifejező a neve (szurokszegfűnek, enyvecskének is hívják) ennek a nyár első felében nyíló szép, élénk rózsaszín virágú növénynek. Igen jellemző rá ugyanis, hogy pirosló szára a csomók alatt (főként a csúcsi részen, a virágzat alatt) sötéten enyves-ragadós. Feltehetőleg így védekezik a növény az egyes rovarok (például a levéltetveket istápoló hangyák) kártétele ellen.

Az enyvesszegfűt elsősorban az erdő füves tisztásain, szegélyein, nyitott részein figyelhetjük meg. Általában száraz, tápanyagban és mészben szegény talajt jelez. A ligetes pusztai tölgyesek elpusztítása, leromlása miatt ez a szép növény erősen visszaszorult az Alföldről, de hegy- és dombvidékeinken még gyakori. A Sóstói-erdőben az élőhelyeit az agresszíven terjeszkedő tájidegen fajok veszélyeztetik.