A sások és egyéb fűnemű növények a legtöbb ember fantáziáját a legkevésbé sem izgatják. Pedig közöttük is vannak egyedi szépségű, vagy más szempontból különleges fajok.

Legtöbbünk számára a sás szó valamiféle erőteljes, zöld, fűszerű, éles levelű mocsári vagy vízinövényt jelent. Pedig valójában a hazánkban élő mintegy 70 sásfaj között egészen aprók (5 cm) és a legkevésbé sem vízi (hanem éppen a legszárazabb homokpusztákon, meredek sziklafelszíneken) élő, változatos kinézetű növények is vannak. A Sóstói-erdőben mintegy tucatnyi sásfélét ismerünk, nem egy közülük ritkaságnak számít tájegységünkön, a Nyírségben.

A bükkös sás (Carex pilosa) mind közül azért a legérdekesebb, mert mint neve is mutatja, kifejezetten a zárt, hegyvidéki (leginkább bükkös) erdők jellemző faja, alföldi előfordulásai mind különlegességnek számítanak. Hozzánk legközelebb a Zempléni-hegységben és Bátorligeten él.

Hogyan ismerhetjük fel? A bükkös sás fontos jellegzetessége, hogy télen is zöldell.  Sötétzöld levelei sűrű, egynemű szőnyeget alkotnak, kúszó, tarackos gyöktörzseivel szobányi foltokat is beterít. A levelek keresztmetszete jellemzően "M" alakú, levéllemeze alul, felül, és élein is elszórtan szőrös. Az árnyas erdőben a bükkös sás többnyire meddő marad, de ha mégsem, akkor április-május folyamán fejlődik ki virágzata, amely egy végálló porzós, és 2-3 hosszú nyelű termős füzérkéből áll.

A bükkös sás előfordulását a Sóstói-erdőben elsőként Bartha Dénes közölte az 1980-as években. Ez a ritka növény akkor és most is csupán egyetlen erdőrészletből ismert (a kisvasút állomásától nem messze), bár itt számos, olykor nagy kiterjedésű telepe is van.

No de nézzük a többieket! A ritka fajok közé tartozik még a rezgő sás (Carex brizoides), amely vékony, hajlékony szálaival ringatózó szőnyeget képez a nedvesebb tölgyesek aljnövényzetében:

Ugyancsak szórványos faja a tölgyeseknek az erdei sás, mely kisebb telepekben vagy magányos csomókban bukkan fel:

A tájegységünkben igen ritka, és országszerte sem túl gyakori sápadt sás az enyhén savanyú (mésztelen) talajú tölgyesek nyitott foltjaiban fordul elő szálanként vagy kisebb csoportban:

A filigrán zöldes sás kis csomói szintén a nyitottabb tölgyesekben, szegélyeken, tisztásokon élnek elvegyülve a füvek közé:

Közeli rokona, a tölgyes sás kissé erőteljes csomókat képez. Nevéhez híven a tölgyerdők jellemző faja. A szegélyeken néhol egész komoly állományokat képez csomóival.

A korai sás - ez az alacsony növésű, vékony szálú növényke nem kifejezetten erdei faj. Száraz és nedves gyepekben mindenfelé közönséges. A Sóstói-erdőben a szegélyeken, tisztásokon él:

Minden haza sás közül pedig valószínűleg a borzas sás a legközönségesebb. Tarackokkal gyorsan terjed, bolygatott száraz és nedves gyepekben is gyakori, gyomnövényként kertünkben is találkozhatunk vele. Az erdőben nem gyakori, de napfényes, zavart helyeken előfordul:

És még nincs vége!