Taréjos csormolya


Szalai Kata Viktória felvétele

 

Taréjos csormolya (Melampyrum cristatum)

Az erdő néhány tölgyesének füves tisztásain, szegélyein nyáron virít ez a feltűnő színpompájú, taréjos virágzatú egyéves növényke. Ha közelebbről megnézzük, kiderül, hogy nem önmagukban a kétajkú, sárgás-rózsaszínes virágok díszítenek, hanem az őket körülvevő érdekes alakú, sűrűn fogazott zöldes-pirosas-rózsaszínes virágzati fellevelek (murvalevelek) is.

A csormolyafélék számos hazai faja sajátos életmódot folytat: félélősködők. Ez azt jelenti, hogy bár zöld leveleikkel önállóan fotoszintetizálnak, viszont gyökérzetük más növényfajok gyökerébe behatolva élősdi módjára veszi fel a vizet és az oldott tápanyagokat.

Másik fontos jellemzője a csormolyáknak, hogy termőhelytől és időszaktól függően rendkívül nagy alaki és színbeli változatosságot mutatnak. Emiatt meghatározásuk néha kemény dió a botanikusok számára. A taréjos csormolya a viszonylag könnyen meghatározható fajok közé tartozik. Bár tipikus termőhelye (a nyitott pusztai jellegű tölgyes) erősen megfogyatkozott a Sóstói-erdőben, mégis legnagyobb valószínűséggel ez a csormolya kerülhet szemünk elé.

Korábbi kutatások alapján valószínűsíthető még két csormolyaféle előfordulása. E két faj virágzati fellevelei az előzőével szemben nem pirosas-rózsaszínesek. Mindkettő igen ritka, hazánkban csak a Nyírségben mutatták ki őket. Egyikük a zöld murvalevelű debreceni csormolya (Melampyrum nemorosum subsp. debreceniense), másikuk a kékes-ibolyás murvalevelű erdélyi csormolya (Melampyrum bihariense). Sajnos az utóbbi években egyiküket sem sikerült a Sóstói-erdőben kimutatni, utolsó adataink a nyolcvanas évekből származnak.