Nagy szarvasbogár

Nagy szarvasbogár (Lucanus cervus)

Hazánk tölgyeseinek legimpozánsabb és legnagyobb testű bogárfaja. Szárnyfedői gesztenyebarnák, más testrészei feketék. Nevét a hím megnagyobbodott, agancsra emlékeztető rágószervéről kapta, melynek a párzást megelőző vetélkedés során van szerepe. A hímek a fogóként használt szarvukkal megpróbálják riválisukat hátukra fordítani. Az erős lábszárú nőstény a korhadt tölgyfák mellett a talajba rakja petéit.

A lárvák a tölgy (olykor más fafajok, pl. füzek és nyarak) gyökereivel táplálkoznak, fejlődésük a táplálékkínálattól és a hőmérséklettől függően 3-5 évig tart. A hím külső megjelenése attól függ, hogy lárvakorában mennyi táplálékhoz jutott. A lárvák akár 10 cm-esek is lehetnek, bebábozódásuk előtt földből és fadarabkákból bábbölcsőt építenek.

A kifejlett bogár nappal többnyire az ágakon pihen, alsó ajkaikkal szívogatja a kéreg repedéseiből és a törzs sérüléseiből származó nedveket, majd a meleg esti órákban párt keresve hangos zúgással kezd repülni. A hímek néhány hétig élnek, a nőstényekkel augusztus végén is lehet találkozni.

Az öreg tölgyesekben a Sóstói-erdőben néhány évtizede még gyakori volt. Nem tisztázott okokból (szárazodás, tájidegen fafajok allelopátiás hatása a gyökérzónában, rovargyűjtés, stb.) mára erősen visszaesett az állománya; az ezredforduló óta már csak nagyon elvétve (de még mindig) lehet vele találkozni.  

Védett, és közösségi jelentőségű (Natura 2000) faj!