Rekettyefűz

Rekettyefűz (Salix cinerea)

A Sóstói-erdő ritka őshonos cserjéi közé tartozik a rekettyefűz. A nyírségi táj egyik meghatározó eleme a nedves buckaközi laposokban, lápokban, kaszálókon, ősi holtmedrek mentén hamvaszöld, félgömb alakú bokrokat, csoportokat alkotó, tavasszal barkákkal ékes „rakottya”. Szinte minden nedves, pangóvizes területen képes megtelepedni, ahol nagyobb fák árnyalása, vagy legeltetés-kaszálás nem zavarja növekedését.

Ahol megtelepszik, viszonylag gyorsan kifejleszti tövétől ágas, szétterülő bokrait, amelyek aztán – a terjeszkedő sarjak segítségével – ágas-bogas árnyas dzsungelt hoznak létre az évtizedek alatt. Ez a lápvilág a rekettyefűz igazi otthona: az ilyen pangóvizes körülmények között alig akad versenytársa. A kevésbé nedves körülmények között is megél, de itt előbb vagy utóbb magasabb fák (törékeny fűz, fehér nyár) veszik át az uralmat, s a fényigényes rekettyefűz eltűnik. 

Ennek a jórészt „haszontalan” cserjének a természetben fontos szerepe van. A sűrű lápi cserjések a nagytestű vad kedvenc búvóhelye, s számos madárfaj is a rekettyésben rakja fészkét. Március-áprilisban nyíló barkái nektárral és virágporral látják el a korán ébredő rovarokat. Vidékünkön általában erről a növényről gyűjtik a virágvasárnapi barkát.

A Sóstói-erdőben a rekettyefűznek ma csupán néhány előfordulását ismerjük, kisebb, beerdősülni nem képes vizenyős mélyedésekben. Valamikor lényegesen gyakoribb lehetett, de a talajvízszint csökkenése miatt visszaszorult.