Imádkozósáska

Imádkozósáska (Mantis religiosa)

Száraz, bokros-füves területeken él. Jól felismerhető a jellegzetesen meghajlított, élesen tüskés elülső fogólábairól, mely bicskaszerűen visszahajtható (így úgy tűnik, mintha imádkozna), valamint háromszög alakú kis fejéről, melynek felső csúcsait a két nagy összetett szemei, az alul levőt az erőteljes szájszervei adják. Nem áll rokonságban a sáskákkal; a vékony és hosszú hátulsó lábai nem ugrólábak, hanem járólábak. Ritkán repül, erre inkább csak a hímek képesek. Látása kiváló és az egyetlen rovar hazánkban, mely képes elfordítani a fejét annyira, mintha a válla felett hátranézne! Egy füle van, természetes ellenségéhez, a denevérhez hasonlóan az ultrahangokat is meghallja, repülés közben is. A kifejlett állatok színe egyedenként eltérő lehet: a zöld és barna szín között sokféle árnyalatot felvehet.

Fogólábainak villámgyors mozdulatával ragadja meg a rovarokat, ritkán kisebb gyíkokat, madárfiókákat. A zsákmányt lassú, imbolygó járással közelíti meg vagy mozdulatlanná meredve, lesben állva kapja el és rögtön elkezdi fogyasztani. A nőstény nagyobb és a nyár végi párzás után felfalhatja a hímet. A csomókba rakott tojásait habszerű, hamar megszilárduló és jó hőszigetelést, mechanikai védelmet adó tokba ágyazva a növények száraira, kövek, fakéreg alá ősszel rakja le. A nyár elején kikelő lárvák kifejléssel, azaz bábállapot nélkül fejlődnek és eleinte szárnyaik és ivarszerveik sincsenek, többször vedlenek. Megriasztva szárnyait kiterjeszti és sziszegő hangot ad. A Sóstói-erdőben ritkán figyelhető meg a füves tisztásokon, erdőszegélyeken. 

Védett faj!