Berki aggófű |
Berki aggófű fészkes virágzatai - Szigetvári Csaba felvétele |
A berki aggófű (Senecio nemorensis) felfedezése a Sóstói-erdőben a XX. század első felének legnagyobb botanikusai számára is nagy meglepetés volt. Korábban ugyanis ezt az 1-1,5 méterre megnövő, rikító sárga fészkes virágú növényt csak a hegyek, dombok patakvölgyeiből, üde-nedves erdeiből ismerték. A Sóstói-erdőben ekkor még gyakorinak számított, főként a tápanyagban és nedvességben gazdag talajú tölgyesek szegélyein, nyitott részein, nyiladékokban fordult elő. Mára sajnos erősen visszaszorult, de az erdő egyes részein még ismerjük kisebb állományait. Teljes virágpompájában július végétől októberig csodálhatjuk meg. Feltételezzük, hogy visszaszorulásában komoly szerepet játszott, hogy a hasonló termetű amerikai származású magas aranyvessző pontosan ugyanazokat az élőhelyeket (erdőszegélyek, nyiladékok, vágásterületek) foglalja el, mint a berki aggófű. Erős verseny zajlik köztük, hiszen ugyanabban az időszakban fejlesztik hajtásaikat és virágzásuk is egybeesik, és sajnos agresszív viselkedésével az aranyvessző áll nyerésre. Ha nem virágoznak, nem könnyű megkülönböztetni a két fajt, de ekkor is biztos támpontot jelent, hogy a berki aggófű szára és leveleinek fonáka sűrűn szőrös, míg a magas aranyvesszőé kopasz. Mindenesetre örömteli, hogy a berki aggófű még nem pusztult ki, és kíméletesebb erdőkezeléssel, aktív természetvédelmi beavatkozással talán újra visszafoglalhatja élőhelyeit. |
|