Erdeifenyő |
 Erdei fenyő - Szigetvári Csaba felvétele |
|
Erdeifenyő (Pinus sylvestris) Az erdeifenyő közeli rokonához, a feketefenyőhöz hasonlóan ültetve fordul elő a Sóstói-erdő néhány részén, nem tájhonos faj felénk (újabb adatok szerint néhány ezer éve – talán leginkább lápos területeken – még élt őshonosan erdeifenyő a Nyírségben). Hazánkban az erdeifenyő a nyugati országrészeken tájhonos, az Alföldre az újkori fásítási erőfeszítések révén került, mivel a legsivárabb homoki termőhelyek beerdősítésére más faj alig volt alkalmas. A nyírségi ültetett fenyveseknek is jelentős szerepe volt a futóhomok megkötésében, ugyanakkor a silány termőhely, a számos, járványszerűen fellépő kártevő, az erdőtűzre és hótörésre való érzékenység miatt többnyire kevés és rossz minőségű faanyagot szolgáltatnak. Az erdeifenyő igen tág tűrésű fafaj, a szélsőségesen száraz termőhelyektől az állandóan víztelített talajú lápokig képes megélni, a meleget-hideget is jól bírja; egész Eurázsiában elterjedt. Ugyanakkor erős fényigénye és egyéb tényezők miatt olyan helyekről, ahol a lombos fák is jól érzik magukat, gyorsan kiszorul. Ellenben képes könnyen megtelepedni, gyors növekedésre képes, ezért szaknyelven pionír fafajnak tekintjük. Jó termőhelyen akár 30 méternél is magasabbra meg tud nőni, egyenes, hengeres törzzsel, viszont szélsőségesen száraz vagy nedves élőhelyeken (ahol ugyancsak elvan) jóval csenevészebb is lehet. Élettartama akár a 250 évet is elérheti, de telepített alföldi állományai ritkán képesek elérni a 100 évet. A kéttűs fenyők közé tartozik, azaz tűlevelei kettesével állnak egy-egy hártyás hüvelyben, törpehajtásokon. Az örökzöld tűlevelek hossza 4-7 cm, színük kissé szürkészöld (a hasonló feketefenyő levelei 5-12 cm-esek és inkább fényes sötétzöldek). Tobozai éretten barnák, felnyílva 1-2 évig a fán maradnak. A Sóstói-erdőnek a délkeleti részén találunk olyan idősebb állományokat, amelyekben nagyobb arányban előfordul erdei fenyő. Emellett a felújításokban továbbra is telepítik, jellemzően a legszárazabb buckatetőkön. Bár nem tájhonos faj, kis mennyiségben megszokott színfoltja erdőnknek. |
|
|
