Kőrisek

Kőrisek (Fraxinus sp.)

Az erdőnek csak néhány részén tenyészik a magyar kőris (Fraxinus angustifolia subsp. danubialis). Ez a nagytermetű (akár 30 métert meghaladó), egyenes, hengeres törzsű, sűrűn repedezett, sötét kérgű fafaj a Kárpát-medence alföldjein és a közeli síkságokon honos. Sokáig (egészen a XX. század közepéig) nem különítették el az inkább domb- és hegyvidéki, egész Európában honos (viszont a Nyírségben nem tájhonos) magas kőristől (Fraxinus excelsior). Utóbbi faj is jelen van erdőnk néhány részén, ami valószínűleg részben annak köszönhető, hogy korábban a magyar kőrisnek megfelelő termőhelyekre telepítették.

A magyar kőrist a magas kőristől barna rügyei, valamint a páratlanul szárnyalt levelét alkotó határozottan keskeny lándzsás levélkéi különböztetik meg. A magas kőris rügyei feketék, levélkéi kevésbé keskenyek és hegyesek.  Két kőrisfajunk jelentéktelen virágaiból jellegzetes csepp alakú, széles, csavart szárnyú lependéktermés fejlődik ősz közepére, amely tavaszig fokozatosan hullik.

A magyar kőris elsősorban a síkvidéki folyók árterén érzi otthon magát, a Nyírség teljes területén ritka, így a Sóstói-erdőben is oltalomra szorul. Mivel kifejezetten nedvességkedvelő fáról van szó, különösen hátrányosan érinti az elmúlt időszak talajvízszint-csökkenése. Jelenlegi előfordulási foltjai vélhetőleg az erdő korábban lápos, vízállásos területei lehettek. Ilyen termőhelyeken egyenrangú, vagy éppen versenyképesebb faj lehetett, mint a kocsányos tölgy. A magyar kőris ugyanis bőséges magterméséből nagy számban kel, gyors magassági növekedésével, jól záró lombozatával pedig megfelelő fényviszonyok mellett hamar uralkodóvá válik. Szárazabb körülmények között viszont kevésbé életképes.

A kőrises állományrészletek, vagy a sudár magános egyedek nem csupán érdekes színező elemei a Sóstói-erdőnek. Számos apró ízeltlábú és egyéb élőlény kifejezetten ehhez a fajhoz kötődik, magtermése fontos táplálék az erdei rágcsálóknak, az újulatot pedig szívesen fogyasztja a vad. A kőris fényes sárgásfehér, kemény, nehéz és kiemelkedően rugalmas fája is igen értékes, sokféle célra használható. A két hasonló faj közül hosszabb távon az őshonos magyar kőrist érdemes előnyben részesíteni a telepített eredetű magas kőrissel szemben.

Reméljük, a talajvízviszonyok kedvezőtlen változása mérsékelhető, és a magyar kőris a mi erdőnkben is megőrizhető.