Zöld juhar

Zöld juhar (Acer negundo) 

Amerikai eredetű, agresszíven terjeszkedő fafaj. A hazai juharokkal ellentétben levelei páratlanul szárnyaltak (ezért kőrislevelű juharnak is nevezik), s a fák kétlakiak. Jellemzően lombfakadás előtt kezd virágozni; a porzós egyedek jól felismerhetőek a hosszú kocsányon lecsüngő, lilás portokú porzók tömegéről, míg a termős egyedeken már az ikerlependéktermések kezdeményei kivehetők.

Zöldes vesszőiről könnyű felismerni, egyébként szabálytalan, hajlott, erősen ágas, kistermetű törzset nevel. Igen gyorsan nő, sűrűn újul, a sérüléseket jól bírja, könnyen sarjad, hajtásai le is gyökerezhetnek.

A XIX. század elejétől egyre több helyen kezdték díszfaként ültetni, kivadulására már a század utolsó harmadában egyre több helyen felfigyelnek. Az alföldfásítás hőskorától kezdve erdészeti célból is egyre több helyen telepítik, bár már korán kritikával illetik alacsony értékű fája, és a nemesebb fafajokkal szembeni agresszív terjeszkedése miatt. Ennek ellenére a XX. század első felében egyre szélesebb körben telepítik, csak az ezredfordulóra válik általános szakmai véleménnyé, hogy ez súlyos hiba. Ekkora már hazánk számos részén, főként hullámtereinken súlyos károkat okozó özönnövénnyé vált. 

A zöld juhar nem pusztán azért nemkívánatos növény hazai erdeinkben, mert gyors növekedése révén fölébe kerekedik az őshonos fajoknak, hanem azért is, mert olyan ún. allelopatikus anyagokat bocsát ki, ami szinte minden más növényfaj fejlődését meggátolja. Az ártereken kialakuló zöld juharos állományok alatt jóformán semmiféle növényzet nem él meg. Faanyaga igen csekély értékű, gyorsan korhad, ráadásul a mezőgazdasági kártevő amerikai fehér medvelepkének is gazdanövénye. 

A Sóstói-erdőben még viszonylag ritka, de sok helyen felbukkan és terjedőben van. A későbbi problémák megelőzése végett elejét kell venni további terjedésének.