Mezei juhar

Mezei juhar (Acer campestre)

A mezei juhar a sík- és dombvidékek tölgyeseinek jellemző elegyfája. A Sóstói-erdőben szórványosan figyelhetők meg jellemzően girbegurba törzsű, erősen ágas, finom repedésekkel négyzetes lapocskákra tagolt szürkésbarna kérgű egyedei. A „népszerűbb” juharokhoz hasonlóan – viszonylag kisméretű – levelei ötkaréjúak, a karéjok azonban tompák.

Termése is a nemzetség többi fajához hasonló ikerlependék, azonban a „propelleres” résztermések nem hegyesszöget, hanem szinte pontosan 180 fokot zárnak be egymással. Sárgásszöld, apró, május elején nyíló virágai sem vonzzák a tekintetet. Világossárga lombszíneződése viszont látványos. Szabálytalan növekedése, gyakran kis mérete miatt a fafeldolgozó ipar sem tud sokat kezdeni egyébként kedvező szerkezetű, nehéz, kemény, vöröses fájával. Leveleit viszont – más juharfajokéhoz hasonlóan – érdemes a télire eltárolt alma, körte, gyökérzöldség mellé tenni, ugyanis lassítja a romlási folyamatokat.

Ez a kevéssé feltűnő, nem sokra becsült fafaj mégis az erdő pótolhatatlan természetes alkotója. Széles tűrőképességű, könnyen csírázó, árnyéktűrő, jól sarjadzó, nem agresszív növekedésű fafaj lévén jól beilleszkedik az erdőszerkezetbe. Magassága a 20-25 métert ritkán haladja meg, így nem jelent konkurenciát a többi faj számára. Ugyanakkor hosszú (200-300 év) élete alatt bőségesen hulló, könnyen bomló lombjával, mélyre hatoló intenzív gyökérzetével termőhelyét javítja. Szabálytalan felépítése, sok ága révén számos élőlény számára kedvezően „strukturálja” az életteret. Sarjai, valamint bőséges újulata fontos vadtáplálékként szolgálnak.

Az erdészeti gyakorlat sokáig gyomfának tekintette a faiparban alig hasznosítható mezei juhart, és visszaszorítására törekedett. Talán részben ez az oka annak, hogy a Sóstói-erdőben is számos tölgyesből teljesen hiányzik. A korszerűbb szemlélet előretörésével egyre inkább figyelembe veszik erdőszerkezeti, termőhelyvédelmi és ökológiai szerepét, így a jövőben nagyobb teret kaphat.